„Egy New York-i áruház eladói a következő
házi használatra készült hirdetéssel kedveskedtek a
karácsonyi vásárlási lázban felhevült vásárlóknak:
A MOSOLY ÉRTÉKE KARÁCSONYKOR
„Semmibe sem kerül, de sokat ad.
Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja
koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de emléke örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és
senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb
tőle.
Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti
életben és a barátság biztos jele.
Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság
a szomorkodónak és a természet legjobb orvossága
a bajok ellen.
Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy eldobni,
nem áru, csak
önként lehet adni.
És ha a karácsonyi vásár utolsó rohamában egyik-másik
alkalmazottunk túl fáradt már ahhoz, hogy mosolyogni
tudjon: kérjük szépen, hogy legalább ön mosolyogjon
rá.
Mert senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint
annak,
aki már maga nem tud mosolyogni!"”
(Dale Carnegie - Hogyan szerezzünk barátokat)
